Soderan Karapov erősen hümmögött, amikor megkapta az értesítést, hogy ő következik. Megmutatta a hivatalos, kétféle pecséttel ellátott iratot az asszonynak, aki először megijedt, aztán rámutatott, hogy csak ellenőrzésről van szó, és alaposan hátba verte Soderant, amiért így megrémisztette. Karapov megvakarta a fejét, továbbra is rossz érzése volt.
De a papír világosan szólt, másnap hatkor jelentkeznie kellett a Nemzeti Megmentési Hivatalban, nem volt mit tenni. Karapov próbált visszaemlékezni, hogyan is szólt a Nemzeti Megmentési Törvény, de nem emlékezett az utolsó változatra. Leült a géphez, hogy megnézze a neten, de nem volt türelme kivárni, míg bejön. Karapov sóhajtott, a posztanarchista retrokonzervatívok biztosan megint támadják a kormányzati szervereket, a múltkor hosszú cikket olvasott erről az újságban, amikor az önkormányzat várótermében üldögélt.
Másnap, ahogy a buszhoz bandukolt, azért megpróbálta felidézni magában. A válság és az előző kormányok miatt volt az egész. Xander Tentrev, az új miniszterelnök mindent megpróbált, bár lavíroznia kellett Asinusia nemzetközi kötelezettségei miatt, szembeszállt a külföldi nyomással, megadóztatott minden céget, ami nem volt száz százalékig hazai tulajdonban. Járta az országot, és kiváló szónoklatokat tartott, amelyben szidta a multikat és biztatta a hallgatóságot, hogy bármit is tesznek, azt nem az egyszerű emberek fogják megsínyleni, a gazdag külföldi székhelyű cégektől, bankoktól, multiktól veszik el a pénzt, hogy Asinusiát kihúzzák az adósság bűzlő mocsarától. Ennek ellenére az élet valahogy egyre drágább lett, Karapov szidta is a bankokat, amik emelték a pénzfelvételi díjaikat, a plázákat, ahol mind drágábban lehetett vásárolni, a benzinkutakat, ahová egyre ritkábban kanyarodott be. A külföldi cégekből azonban egyre kevesebb lett, és az országot utolérte a recesszió. Azonban Tentrev egyre többször emlegette, hogy fizetniük kell azoknak, akik ilyen helyzetbe hozták Asinusiát, ki kell tépni idegen szívüket, amely a hazájuk ellen vezette őket.
Eleinte azt hitték, ez csak egy szóvirág Tentrevtől, de aztán a kormány megalapította a Nemzeti Megmentési Hivatalt, amelyet sógornője, Emília Pancsakov vezetett, és megszületett a Nemzeti Megmentési Törvény első változata, mely szerint minden ellenzéki politikus, aki bármilyen szerepet is vállalt az előző két országgyűlési ciklusban, köteles felelősséget vállalnia a tetteiért, és felajánlani összes testrészét a Hivatalnak további hasznosításra. Még mielőtt megszavazták volna a törvényt, Asinusia máris számos külföldi szerződést kötött a nagy kórházcégekkel, folyamatos szervellátást ígérve. Az ellenzéki politikusok kicsontozása azonban számos emberjogi szervezet figyelmét felkeltette, akik diszkriminációt kiáltottak, a politikusok pedig vagy bírósági eljárást akartak, ami rettenetesen elhúzta volna a szervadományozási procedurát, vagy közölték, hogy ők belülről rombolták a rendszert.
Így a törvényt többször is finomították, kiemelték benne a népnevelési és egészségvédelmi célokat. Asinusiában mindenhol megtiltották a dohányzást, rendszeres egészségügyi kontrollra rendelték a polgárokat, bevezették a chipsadót, az ivóvizet pedig vitaminokkal dúsították. Bár a törvénynek rengeteg változata született, Soderan Karapovnak úgy rémlett, hetente legalább egy –, azt mindig fenntartották, hogy csak azoknak kell számítaniuk kötelező donorszolgálatra – már nem teljes kicsontozásról volt szó -, akik hozzájárultak Asinusia gazdasági problémáihoz. Karapov viszont békés villanyszerelő volt, életében nem foglalkozott sem közgazdaságtannal, sem politikával – már ha leszámítjuk azt, hogy pár ital után mindig szidta az éppen kormányon lévőket és egyszer részegen levizelt valami absztrakt szobrot, ami a felirat szerint Asinusia állhatatos előretörését jelképezte.
Karapovnak ez utóbbi tette miatt meglehetős lelkiismeret-furdalása volt, így némileg szorongva lépett be a Nemzeti Megmentési Hivatalba. Más állami intézményektől eltérően itt nem kellett várakoznia. Amint belépett és odaadta az idézését az ajtó mellett álló hivatalnoknak, az fellapozott egy listát és közölte, hogy az ország érdekében el kell adományoznia az egyik szervét. Karapov pár másodpercig se köpni, se nyelni nem tudott, majd el kezdett habogni, hogy de ő villanyszerelő, sosem csinált semmit, és különben is, arról volt szó, az egyszerű emberek mentesülnek a jóvátétel alól...
- Ejnye, de önérzetes valaki – mondta az ajtónálló, majd odafordult a számítógépéhez és szinte azonnal olvasta: - 2003. május 3-án számla nélkül dolgoztatott V. G. gázszerelővel, így az adó megkerülésével hozzájárult Asinusia rossz gazdasági helyzetéhez. Ápolók! – intett a hivatalnok, és Karapovot máris leszíjazták egy hordágyra és áttolták egy fotocellás ajtón.
Szinte még át sem értek, amikor kapott a vállába egy injekciót, és elvesztette az eszméletét. Amikor felébredt, egy kórházi ágyban feküdt, fehér köpenyes, szemlátomást türelmetlen alak állt mellette.
- Tessék, ezeket a gyógyszereket kell szednie egy hónapig – nyomott Karapov kezébe két receptet. - Ott vannak a ruhái, távozhat.
- De mégis, mi történt velem?- kérdezte Karapov nehezen forgó nyelvvel.
- A Nemzeti Megmentési Törvény alapján szervdonorságra kötelezték. A műtét után altatták, amíg nem lett kicsit jobban, egy hét telt el az érkezése óta.
Karapov felhúzta kórházi pizsamáját. és látta, hogy a vágás nagyon hosszú.
- Miért kellett ennyire felvágni?
- Az egyik veséjét és a mája egy részét is eltávolították.
- De – próbálta összeszedni magát Karapov -, a törvény szerint csak egy szervet lehet kioperálni.
- Altatás közben a parlament elfogadott néhány módosítót – felelte a fehér köpenyes, majd kiment a szobából.
Karapov lassan felöltözött, és kicsoszogott a kórteremből. Bár sajnálta rá a pénzt, kivételesen taxit hívott, hogy minél hamarabb otthon legyen, és maga mögött tudja ezt az egészet. Végül is lehet élni egy vesével is, a mája meg majd visszanő, ezt tudta. A felesége nem volt otthon, de a hűtőszekrénybe bekészítette Karapov kedvenc sörét. Soderan Karapovnak nemsokára vizelnie kellett, és amikor letolta a nadrágját, akkor döbbent rá, hogy nem csak két szervet operáltak ki belőle, hanem négyet. De már késő volt reklamálni, és különben sem volt biztos benne, hogy mikor veszítette el őket.
